Second Stasimon
585 πολλὰ μὲν γᾶ τρέφει
δεινὰ καὶ δειμάτων ἄχη,
πόντιαί τʼ ἀγκάλαι κνωδάλων
ἀνταίων βρύουσι·
πλάθουσι βλαστοῦσι καὶ πεδαίχμιοι
590 λαμπάδες πεδάοροι,
πτανά τε καὶ πεδοβά-
μονα κἀνεμοέντʼ ἂν
αἰγίδων φράσαι κότον.
ἀλλʼ ὑπέρτολμον ἀν-
595 δρὸς φρόνημα τίς λέγοι
καὶ γυναικῶν φρεσὶν τλαμόνων καὶ
παντόλμους ἔρωτας
ἄταισι συννόμους βροτῶν;
ξυζύγους δʼ ὁμαυλίας
θηλυκρατὴς ἀπέρω-
600 τος ἔρως παρανικᾷ
κνωδάλων τε καὶ βροτῶν.
ἴστω δʼ, ὅστις οὐχ ὑπόπτερος
φροντίσιν, δαεὶς
τὰν παιδολυ-
605 μὰς τάλαινα Θεστιὰς μήσατο
πυρδαῆτιν πρόνοιαν,
καταίθουσα παιδὸς δαφοινὸν
δαλὸν ἥλικʼ, ἐπεὶ μολὼν
ματρόθεν κελάδησε,
610 ξύμμετρόν τε διαὶ βίου
μοιρόκραντον ἐς ἆμαρ.
ἄλλαν δεῖ τινʼ ἐν λόγοις στυγεῖν
φοινίαν κόραν,
615 ἅτʼ ἐχθρῶν ὑπαὶ
φῶτʼ ἀπώλεσεν φίλον Κρητικοῖς
χρυσοκμήτοισιν ὅρμοις
πιθήσασα δώροισι Μίνω,
Νῖσον ἀθανάτας τριχὸς
620 νοσφίσασʼ ἀπροβούλως
πνέονθʼ κυνόφρων ὕπνῳ.
κιγχάνει δέ μιν Ἑρμῆς.
ἐπεὶ δʼ ἐπεμνασάμαν ἀμειλίχων
πόνων, καιρὸς δὲ δυσφιλὲς γαμή-
625 λευμʼ ἀπεύχετον δόμοις
γυναικοβούλους τε μήτιδας φρενῶν
ἐπʼ ἀνδρὶ τευχεσφόρῳ,
ἐπʼ ἀνδρὶ δᾴοις ἐπεικότως σέβαι.
τίω δʼ ἀθέρμαντον ἑστίαν δόμων
630 γυναικείαν τʼ ἄτολμον αἰχμάν.
κακῶν δὲ πρεσβεύεται τὸ Λήμνιον
λόγῳ· γοᾶται δὲ δὴ πάθος κατά-
πτυστον· ᾔκασεν δέ τις
τὸ δεινὸν αὖ Λημνίοισι πήμασιν.
635 θεοστυγήτῳ δʼ ἄχει
βροτῶν ἀτιμωθὲν οἴχεται γένος.
σέβει γὰρ οὔτις τὸ δυσφιλὲς θεοῖς.
τί τῶνδʼ οὐκ ἐνδίκως ἀγείρω;
τὸ δʼ ἄγχι πλευμόνων ξίφος
640 διανταίαν ὀξυπευκὲς οὐτᾷ
διαὶ Δίκας. τὸ μὴ θέμις γὰρ οὖν
λὰξ πέδοι πατούμενον, τὸ πᾶν Διὸς
645 σέβας παρεκβάντος οὐ θεμιστῶς.
Δίκας δʼ ἐρείδεται πυθμήν·
προχαλκεύει δʼ Αἶσα φασγανουργός·
τέκνον δʼ ἐπεισφέρει δόμοισιν
650 αἱμάτων παλαιτέρων τίνειν μύσος
χρόνῳ κλυτὰ βυσσόφρων Ἐρινύς.
Tap any Greek word to look it up
An open-access project
Smyth 1926
Loeb
Smyth (eclectic), 1926 · 1926
The Editor

Herbert Weir Smyth (1857–1937) was Eliot Professor of Greek at Harvard University. Best known for his Greek Grammar (1920), which remains the standard reference grammar for students of ancient Greek, Smyth also produced the Loeb Classical Library edition of Aeschylus (2 volumes, 1922–1926). His combination of linguistic expertise and literary sensitivity made his Aeschylus edition particularly valuable.

About This Edition

Smyth's Loeb Aeschylus presents the Greek text with facing English translation. Following Loeb convention, the text is based on established critical editions. For a critical text of Aeschylus, the OCT by D. L. Page (1972) and M. L. West's Teubner (1990, revised 1998) are now the standard references. Smyth's translations, while sometimes dated in style, remain useful for their accuracy and his notes address many of the textual difficulties that make Aeschylus the most challenging of the three great tragedians.

Translator

Herbert Weir Smyth (Loeb Classical Library)

Text Basis

Smyth's own eclectic text, based on the manuscript tradition and Wilamowitz. Smyth was both editor and translator.

Tap any Greek word to look it up