στεῖνος
εος, τό
A.
narrow, close, or confined space, ἐν ς. Od. 22.460; στεῖνος ὁδοῦ κοίλης Il. 23.419; of the Isthmus of Corinth, Call. Sos. vi 5.
II.
generally, straits, distress, στείνει ἐν αἰνοτάτῳ Il. 8.476; μάχης ἐν ς. τῷδε 15.426; πόνοι καὶ στείνεα h.Ap. 533; στένος in A., σωφρονεῖν ὑπὸ στένει to learn wisdom by suffering, Eu. 521 (lyr.).