κηλέω

A. charm, bewitch, beguile, esp. by music, κόρην ὕμνοισι E. Alc. 359; ᾠδαῖς Pl. Ly. 206b; κηλῶν τῇ φωνῇ ὥσπερ Ὀρφεύς Id. Prt. 315a, cf.Luc. Ind. 12; οὕτως ἐκήλει, of Pericles as an orator, Eup. 94.6; ἐπᾴδων κ. charm by incantation, Pl. Phdr. 267d; τῷ με κηλήσεις τρόπῳ; Achae. 17.2; of bribery, Theopomp.Com. 30:—Pass., κηλεῖται ἀοιδαῖς Archil. ap. Phld. Mus. p.20 K., cf. Pi. Dith. 2.22; ὑπὸ σοῦ ὥσπερ ὄφις κηληθῆναι Pl. R. 358b; ὑπὸ δώρων κηλούμενος Id. Lg. 885d; ὑφ’ ἡδονῆς κηληθείς Id. R. 413c; ἐφ’ οἷς κατορθώσαντες εὐφρανθήσονται, τούτοις κεκήληνται Aeschin. 1.191; παρὰ ταῖς Σειρῆσιν Arist. EE 1230b35: rarely in good sense, παιδείᾳ τὸν νοῦν κηληθείς Pl. Ep. 333c.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project