θεόληπτος
ον
A.
possessed, inspired, Arist. EE 1214a23, S.E. P. 2.52, Cat.Cod.Astr. 8(4).148; γνώμη App. Hann. 42, cf. Sallust. 3, etc.; θ. εἰς ἀρετήν Plu. 2.1117a.
2.
in bad sense, = θεοβλαβής, Man. 4.80, Vett.Val. 114.12.
3.
superstitious, Plu. 2.855b.