ἀβίωτος
ον, Adv., τό
A.
not to be lived, insupportable, ἀ. πεποίηκε τὸν βίον Ar. Pl. 969; ἀ. ζῶμεν βίον Philem. 93.7, cf. 90.7, Boeth.Stoic. 3.266; ἀ. χρόνον βιοτεῦσαι E. Alc. 242; ἀ. ᾤετ’ ἔσεσθαι τὸν βίον αὑτῷ D. 21.131; ἀ. ἡγουμένων τὸ καταγνωσθῆναι Phld. Mort. 35:—ἀβίωτόν [ἐστι] life is intolerable, Pl. R. 407a; ἀ. ζῆν Id. Lg. 926b; ἀ. ἡμῖν E. Ion 670. Adv. ἀβιώτως, ἔχειν Plu. Dio 6; αἰσχρῶς καὶ ἀ. διατεθῆναι Id. Sol. 7.
II.
ἀβίωτον,τό, = κώνειον, Ps.-Dsc. 4.78.