σκιρτάω
A.
spring, leap, bound, of young horses, αἱ δ’ ὅτε μὲν σκιρτῷεν ἐπὶ ζείδωρον ἄρουραν . ., ἀλλ’ ὅτε δὴ ς. ἐπ’ εὐρέα νῶτα θαλάσσης Il. 20.226,228; πῶλοι ἐσκίρτων φόβῳ E. Ph. 1125; of goats, Theoc. 1.152; of the Bacchae, E. Ba. 446; ὀρχεῖσθε καὶ ς. καὶ χορεύετε Ar. Pl. 761, cf.V. 1305; ἅλλεσθαι καὶ ς. Pl. Lg. 653e: also of wind, σκιρτᾷ δ’ ἀνέμων πνεύματα πάντων A. Pr. 1085 (anap.).
2.
metaph., to be skittish, unruly, E. Fr. 362.31, Pl. R. 571c, etc.