ῥάκινος

η, ον, τό
A. ragged, Michel 832.17, al. (Samos, iv B.C.), Schwyzer 462 B 37 (Tanagra, iii B.C.).
2. ‐ον,τό, a substance used in alchemy, Zos.Alch.p.185 B. (s. v.l.).
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project