πυρέσσω
ά
A.
πυρέξω Hp. Mul. 1.2: aor. ἐπύρεξα Id. Prog. 16, Epid. 3.17.ά, 4.26, al., Arist. Ph. 228a28: pf. πεπύρεχα Id. Pr. 901b10, M.Ant. 8.15:—Pass., pf. πεπύρεγμαι Gal. 4.447: (πυρετός):—to be feverish, fall ill of a fever, Hp. Aph. 2.28, E. l.c., Ar. V. 813, Aeschin. 3.115, Artem. 4.30, Sallust. 9.