πρόσοικος
ον
A.
dwelling near to, neighbouring, Hdt. 1.144, Th. 1.24; οἱ π. neighbours, ib.7, Aen.Tact. 10.1; τοὺς Λυκίων π. Plu. 2.421d; also of places, π. θάλαττα χώρᾳ abutting upon, Pl. Lg. 705a; τὴν π. τῆς Ἰταλίας the neighbouring part, Plu. Fab. 2: c. dat., Jul. Or. 2.56b.