ἀνηλεής
ές, Adv.
A.
= ἀνελεής, without pity, unmerciful, Men. Epit. 478, Call. Del. 106, Parth. 14.2, App. Mith. 38; poet. acc. ἀνηλέα (as if from ἀνηλής) Epigr.Gr. 418 (Cyrene); gen. ἀνηλέος Man. 1.263; ἀνηλής is dub. in Alcm. 81, cf.An.Ox. 1.60. Adv. ‐εῶς Hp. Aff. 40, And. 4.39.