ἄνηβος
ον
A.
not yet come to man's estate, opp. ἔφηβος, παῖς Heraclit. 117, cf. Leg.Gort. 11.19, Lys. 14.25, Theoc. 8.3; οἱ ἄ. pueri, CIG 2034 (Byzantium), cf. SIG 1028.32 (Cos); ἄνηβοι καὶ ἄγονοι ἐκ γενετῆς impotent, Arist. HA 581b22; of a girl, Pl. Lg. 833c.