ἄνευθε
Adv.
1.
Prep. c. gen., like ἄνευ, without, οἶος ἄνευθ’ ἄλλων Il. 22.39; μούνω ἄνευθ’ ἄλλων Od. 16.239; ἄ. πόνου 7.192; ἄ. θεοῦ, = ἄνευ θεοῦ, 11.5.185, cf. Pi. O. 9.103 (v.l.).
2.
away from, ἄνευθεν ἄγων πατρός τε φίλων τε 11.21.78.—Hom.always puts it before its case, though sts. parted from it, as ἄ. δέ σε μέγα νῶϊν ib.22.88; later it freq. follows, as πατρὸς ἄνευθεν A.R. 4.746.
II.
Adv. far away, distant, αἱ δέ τ’ ἄνευθε [νῆσοι] Od. 9.26; τοὶ δ’ ἄλλοι ἄνευθεν καίοντ’ 11.23.241; ἐγγύθι μοι θάνατος κακὸς οὐδ’ ἔτ’ ἄνευθεν 22.300; οὐδέ . . ἄνευθ’ ἔσαν ἀλλὰ μάλ’ ἐγγύς 23.378; ἄ. λείπειν leave far away, Pi. P. 1.10:—often with part., ἄ. ἐών 11.2.27, cf. 4.277.