πολυγηθής

ές

γηθέω

A. much-cheering, delightful, gladsome, ὧραι Il. 21.450; Διώνυσος Hes. Th. 941, Op. 614, cf. Pi. Fr. 29.5; Διὸς εὐναί Id. P. 2.28; ὀρχηθμός AP 9.189, etc.: also voc. ‐γηθε (as if from ‐γηθος) Orph. H. 10.10.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project