πεῖνα
ης, ἡ
A.
hunger, famine, πείνη δ’ οὔ ποτε δῆμον ἐπέρχεται Od. 15.407 ; πεῖνα (v.l. πείνη )καὶ δίψα Pl. R. 585a ; δίψαν . . καὶ πεῖναν ib.437d ; δίψα καὶ πεῖνα Arist. de An. 414b11 ; πείνην τε καὶ δίψος Pl. Phlb. 34d ; πείνη ib. 31e, Ly. 221a : pl., δίψαι καὶ πεῖναι Arist. Rh. 1389a9.
2.
metaph., hunger or longing for a thing, διὰ μαθημάτων πείνην Pl. Phlb. 52a. (In nom. and acc. sg. Pl. usu. has πείνη ‐ην, v. supr.)