παντοδαπός
ή, όν, Adv.
A.
of every kind, of all sorts, manifold, ἄνθεα, χρόϊαι, καρπός, h.Cer. 402, Sapph. 20, A. Th. 357 (lyr.), etc.; παντοδαπᾶς ἐπὶ γᾶς E. Hel. 525 (lyr., s. v.l.); π. ἱστορία miscellaneous, D.L. 5.5; τὸ π. [τῆς λέξεως] Phld. Rh. 1.198 S.; of every country, ποδαπὸς εἶ ; Answ. π. Luc. Vit.Auct. 8: in pl., πολλοὶ καὶ π. Hdt. 9.84; παντοδαποὶ τῆς στρατιῆς, = π. στρατιῶται, Id. 7.22: contemptuously, δοῦλοι καὶ ξένοι π. And. 2.23; πολλὴ καὶ π. ἄγνοια Pl. Sph. 228e: Comp. ‐ώτερος Arist. HA 525b3: Sup. ‐ώτατος Hp. Aër. 9, Isoc. 15.295. Adv. ‐πῶς in all kinds of ways, ἐσθλοὶ μὲν γὰρ ἁπλῶς, π. δὲ κακοί Poet. ap. Arist. EN 1106b35, cf. Pl. Prm. 130a, etc.; π. ἔχειν Arist. EN 1100a27.
2.
παντοδαπὸς γίγνεται assumes every shape, Ar. Ra. 289, Pl. R. 398a; ὥσπερ ὁ Πρωτεὺς π. γίγνει Id. Ion 541e.