παλαιόω
A.
ἐπαλαίωσα LXX La. 3.4: pf. πεπαλαίωκα Ep.Hebr. 8.13: (παλαιός):—make old, LXX Jb. 9.5, al.:—mostly in Pass., decay through lapse of time, οἱ παλαιούμενοι νεκροί Arist. Mete. 390a22; κηρὸς παλαιούμενος Id. HA 557b6, al.; τὸ . . παλαιούμενον Pl. Smp. 208b, cf. Ti. 59c; τὸ ἱερὸν πεπαλαιῶσθαι Sammelb. 5827.11 (i B. C.); πεπαλαιωμένον ἔκπτωμα βραχίονος one which is of long standing, Hp. Art. 7; γένος παλαιωθὲν ὑπὸ χρόνου D.H. 3.10; πεπαλαιωμένε ἡμερῶν κακῶν LXX Su. 52; of wine, become old, Thphr. CP 6.7.5, Gal. 14.14, al., Ath. 1.33a.
II.
abrogate, cancel, [διαθήκην] Ep.Hebr. l.c.