μαντεῖος
α, ον, ος, ον, η, ον
A.
oracular, prophetic, βωμός, μυχός, Pi. O. 6.5, P. 5.69, etc.; στέφη A. Ag. 1265; ἕδρα E.l.c.; τρίπους Pae.Delph. 18; ἐπ’ Ἰσμηνοῦ τε μαντείᾳ σποδῷ, of the altar's embers, S. OT 21; μ. ἄναξ, i.e.Apollo, E. Tr. 454, cf. Or. 1666, Ar. Av. 722.