κελαδεινός
ή, όν, Adv.
A.
sounding, noisy, Ζέφυρος Il. 23.208; Ἄρτεμις 16.183 (παρὰ τὸν γιγνόμενον ἐν τοῖς κυνηγίοις κέλαδον Sch. ad loc.); and so κελαδεινή alone, Il. 21.511; of Dionysus, AP 9.524.11; αὐλῶνες h.Merc. 95; σῦριγξ Opp. H. 5.455: neut. pl. as Adv., ποταμοὶ κελαδεινὰ ῥέοντες A.R. 3.532:—Pi. has Aeol. form κελαδεννός, ἔπεα κ. highsounding verses, P. 3.113; ὀμφά Pae. 5.46; κ. Χάριτες the loud-voiced Charites, P. 9.89; κ. ὕβρις noisy insult, I. 4(3).8.