καλλωπιστής
οῦ, ή, όν, ὁ
A.
one who adorns himself, dandy, opp. φιλόκαλος, Isoc. 1.27, cf. Arist. Rh. 1401b24, Phld. Vit.Herc. 1457.
9.
καλλωπ‐ιστικός, ή, όν, = καλλυντήριος, c. gen., Arr. Epict. 2.23.14: ἡ ‐κή (sc. τέχνη) the art of embellishment, Gal. 14.766.