κακορρήμων

ον, ονος, Adv.

ῥῆμα

A. telling of ill, ill-omened, A. Ag. 1155 (lyr.).
2. a poor speaker, D.C. 77.11.
II. τὸ κ., = foreg., Suid.s.v. Ἀρχίλοχος. Adv. ‐όνως Poll. 8.81.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project