κακοπράγμων

ον, ονος, Adv.
A. doing evil, mischievous, X. HG 5.2.36, Isoc. 15.225,236, Arist. Ath. 35.3: Sup. ‐έστατος, περί τι Plb. 8.9.3. Adv. ‐μόνως Klio 16.163 (Delph.).
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project