κάκη
ἡ
A.
wickedness, vice, E. Hipp. 1335, Ar. Av. 541, etc.; of a horse, Pl. Phdr. 247b.
2.
baseness of spirit, cowardice, sloth, ἄψυχον κάκην A. Th. 192; λήματος κάκῃ ib.616; δειλίαν καὶ κ. E. IT 676, cf. Med. 1051; εἴκοντας κάκῃ Pl. Mx. 246b; διὰ κάκην Id. R. 468a.