ἰσόμοιρος

ον, Adv., τό

μοῖρα

A. sharing equally or alike, c. gen. rei, πάντων X. Cyr. 4.6.12, etc.; τῶν ἄλλων ἰ. ἔστω SIG 1044.40 (Halic., iv B.C.); γῆς ἰσόμοιρ’ ἀήρ air that sharest earth equally [with light], S. El. 87 (anap.): c. dat., τιμαῖς ἰσόμοιρον ἔθηκεν τὰν ὁμόλεκτρον ἥρωσιν IG 12(3).1190.3 (Melos); ἰσόμοιρον,τό, equal portion, Nic. Th. 592: abs., ἰσόμοιρα . . ἐν τῷ κόσμῳ φῶς καὶ σκότος D.L. 8.26. Adv. ‐ρως Eust. 161.20.
2. equivalent, corresponding, c. dat., κίβισιν, βάκτρῳ ἅρπην ἰσόμοιρον AJA 9.320 (Sinope).
3. Astrol., occupying the same degree, αἱ κατ’ ἰσόμοιρον στάσεις Vett.Val. 70.31, cf. Man. 4.194; τὴν Ἀφροδίτην ἰσόμοιρον οὖσαν ἡλίῳ Procl. Hyp. 1.21. Adv. ‐ρως Cat.Cod.Astr. 5(1).219.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project