ἱκνέομαι
τινα, Adv.
A.
ἱκνεῖτο S. OC 970: fut. ἵξομαι Il. 6.502, Parm. 3.2, A. Supp. 159 (lyr.); Dor. ἱξοῦμαι AP 9.341 (Glauc.): aor. 2 ἱκόμην Il. 8.149, etc.; inf. ἴκεσθαι Sapph. Supp. 1.2 [ι, exc. when lengthd. by the augm.]; for part. ἴκμενος v. sub voce: pf. ἷγμαι S. Tr. 229, part. ἱγμένος Id. Ph. 494: non-thematic aor. 2 ἷκτο Hes. Th. 481, [Simon.] 179.4, Euph. 2: (ἀφικνέομαι is used in early Prose, exc. in signf. 111; ἵκοντο is f.l. in Th. 5.40, ἵκηται is a poet. reminiscence in Pl. Phdr. 276d; but ἵκετο is found in Hdt. 1.216, ἵκηται Hp. Loc.Hom. 47; also in later Prose, Luc. Salt. 5, DDeor. 6.4, Procop. Pers. 1.4, 2.21):—come, αἶψα δ’ ἵκοντο Il. 18.532; ὁπότε Κρήτηθεν ἵκοιτο when he came to us . . , 3.233; ὑπότροπον οἴκαδ’ ἱ. Od. 22.35; ἐς χῶρον Il. 4.446; ἐπὶ νῆας 6.69; κατὰ λειμῶνα Od. 24.13; πρὸς γούνατα Hes. Th. 460; ὑπὸ πτόλιν Il. 11.182; εἰς ὁμόν Parm. 8.46; πρὸς ὁμοῖον Emp. 62.6; τυῖδ’ ἴκεσθαι Sapph. l.c.: freq. in Hom., c. acc., arrive at, ἵκετο νῆας Il. 8.149; τέλος ἵκεο μύθων 9.56; οἶκον . . καὶ σὴν ἐς πατρίδα γαῖαν Od. 23.258; later ἱκέσθαι γαῖαν Pi. P. 4.118 codd.; βένθος Emp. 35.3; ἄλσος A. Supp. 556 (lyr.); στέγας S. OT 534, etc.
2.
reach, attain to, ποσὶν οὖδας ἱ. Od. 8.376; οὐδ’ ἵκετο χρόα καλόν, of a spear, Il. 11.352; οὐδ’ ὀστέον ἵκετο Od. 19.451 (v. ὑπερίημι); so of things, ἠχή, καπνὸς αἰθέρ’ ἱ., Il. 13.837, 18.207; ἔμπης ἐς γαῖάν τε καὶ οὐρανὸν ἵκετ’ ἀϋτμή 14.174; ἐς πόλιν ἵκετ’ ἀϋτή Od. 14.265; of Time, ἥβης μέτρον or ἥβην ἱ., Il. 11.225, 24.728, etc.; γήραος οὐδόν Od. 15.246; so ἐπὶ γῆρας 8.227; ἠῶ ἱ. live till morn, 17.497; also ὀλέθρου πείραθ’ ἱ. Il. 6.143; λέκτροιο παλαιοῦ θεσμὸν ἵκοντο Od. 23.296, cf. 354; θίλην ἐπὶ γένναν ἵ. Emp. 110.9; ἐς ἄπειρον Xenoph. 28; ἐς τὸ τυθῆναι Hdt. 1.216; εἰς τὸ λήθης γῆρας Pl. Phdr. l.c.:—in various phrases, ἱ. μετὰ κλέος come in quest of glory, Il. 11.227; ἐς χεῖρας ἱ. come into one's power, 10.448; ὅ τι χεῖρας ἵκοιτο whatever came to hand, Od. 12.331; ἱ. ἐς γενεάν τινος into his family, Pi. N. 10.14; ἐς λόγους τοὺς σοὺς ἱ. to speak with thee, S. El. 315; ἐνθάδ’ ἵξομαι shall come to this at last, Id. Aj. 1365; ἤν ποτε δασμὸς ἵκηται if ever a division come about, Il. 1.166.
II.
with a person as object, τινα ib.139, etc.; ἔς τινα Od. 6.176; but also, come to his house, 20.372; Πηλεΐωνάδ’ ἵ. to the hut of the son of P., Il. 24.338; μετὰ Τρῶας ἱ. 3.264: rarely c. dat., ἐπειγομένοισι δ’ ἵκοντο came to them at need, 12.374; cf. ἱκάνω 11.
2.
of suffering, desire, anger, etc., come upon, Ἀχιλλῆος ποθὴ ἵξεται υἷας Ἀχαιῶν Il. 1.240; τί σε φρένας ἵκετο πένθος; ib.362; ὅν τιν’ ἵκηται ἄλη καὶ πῆμα καὶ ἄλγος Od. 15.345; ὁππότε μιν κάματός τε καὶ ἱδρὼς γούναθ’ ἵκοιτο Il. 13.711; ἅδος, σέβας ἵ. τινα θυμόν, 11.88, 18.178; με ἵ. ἄχος κραδίην 23.47.
3.
approach as suppliant, τὴν ἱκόμην φεύγων 14.260, cf. 22.123; τὰ σὰ γοῦνα ἱκόμεθ’ Od. 9.267; θεοὺς προστροπαῖς ἱκνουμένη A. Pers. 216 (troch.); Ζῆνα . . ἱξόμεσθα σὺν κλάδοις Id. Supp. 159 (lyr.); [θεὸν] θυέεσσιν ἱκνεῖσθαι approach a god with offerings and prayer, Theoc. Ep. 8.3.
b.
Poet. in pres., supplicate, beseech, τάσδε τὰς θεὰς καλῶν ἱκνοῦμαι S. OC 1011; καί σε πρὸς τοῦ σοῦ τέκνου καὶ θεῶν ἱκνοῦμαι μή . . Id. Aj. 588, cf. OC 275, Ph. 470; ταύτης ἱκνοῦμαί ς' E. Or. 671: c. inf., πάντες σ’ ἱκνοῦνται . . θάψαι νεκρούς Id. Supp. 130: freq. parenthetic, S. Ph. 932, El. 136 (lyr.), Ar. Ec. 958, Tim. Pers. 139.
III.
pres. and impf., it becomes, befits, pertains to, c. acc. et inf., φαμὲν ἡμέας ἱκνέεσθαι ἡγεμονεύειν Hdt. 9.26; τοὺς μάλιστα ἱκνέεται (sc. κεκάρθαι) Id. 2.36; ἱκνέεται it is usual that . . , Hp. Art. 63; later, not impers., οὗ ἡ ἱερουργία ἱκνεῖτο D.C. Fr. 25.5; ὅ[σα τᾶς δίκας ἱ] κνεῖται SIG 953.46 (Cnidos, ii B.C.).
b.
αὐτὸς καὶ ὧν ἱκνεῖται, of a man and those to whom he belongs, i.e. his family, ib.46.25, al. (Halic.).
2.
freq. in part., τὸ ἱκνεύμενον that which is fitting, proper, Hdt. 6.84; ὁ ἱ., with or without χρόνος, the fit, proper time, Hp. Aër. 7, Hdt. 6.86.ά; ἐν ἱκνουμένᾳ ἁμέρᾳ Orac. ap. D. 43.66; τὸ ἱ. ἀνάλωμα the quota of expense, Th. 1.99; κατὰ τοὺς ἱ. χρόνους Arist. GA 750b13 (also of the latter days, D.H. 1.66); ἱ. καιροί Thphr. CP 1.13.3; τὰ ‐ούμενα μεγέθη Arist. GA 772a8; ἡ ἱ. ἐπιστήμη Id. Pol. 1288b16; τῆς ἱ. ἡλικίας τυχεῖν ib.1332b41; also ἱκνούμεναι ἀποδείξεις convincing proofs, Phld. Piet. 79; οὐδὲν εἴρηται ἱ. S.E. M. 1.205; λόγος τινὶ ἱκνούμενος favourable, SIG 679.77 (Magn. Mae., ii B.C.). Adv. ἱκνουμένως, Ion. ‐ευμένως, fittingly, aright, Hdt. 6.65, Hp. Mul. 2.135, M.Ant. 5.12.