θύνω

A. rush, dart along, θῦνε διὰ προμάχων Il. 5.250, etc.; πάντῃ θῦνε σὺν ἔγχεϊ 20.493; ἀν’ ὑλῆεν ὠκὺς ἔθυνεν ὄρος AP 6.217.8 ([Simon.]): c. part., βασιλῆες θῦνον κρίνοντες they flitted to and fro ordering the ranks, Il. 2.446; μνηστῆρας ὀρίνων θῦνε κατὰ μέγαρον Od. 24.449: c. acc. cogn., θ. ἀτραπὸν ἰθεῖαν Nic. Th. 264: metaph., ἐπ’ ἄλλοτ’ ἄλλον ὥτε μέλισσα θύνει λόγον flits from one tale to another, Pi. P. 10.54 (θύνων· ὁρμῶν, Erot. is not in our text of Hp.).
II. = θύω (B), Τρώων καὶ Ἀχαιῶν θῦνε μεσηγὺ ἱστάμενος raged, Il. 11.570; οἱ δὲ λύκοι ὣς θῦνον ib.73; θῦνε γὰρ ἂμ πεδίον ποταμῷ πλήθοντι ἐοικώς 5.87.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project