θεουδής
ές, Adv.
A.
fearing God, Hom. only in Od., καί σφιν νόος ἐστὶ θεουδής 6.121, 8.576, 9.176; θεουδέα θυμὸν ἔχοντα 19.364; βασιλῆος . . ὅς τε θεουδής . . εὐδικίας ἀνέχῃσι 19.109, cf. MAMA 1.171 (Laodicea Combusta), etc. Adv. ‐δῶς Orph. Fr. 169. (θεο‐δvής contr. fr. θεο‐δvεής, compd. of θεός and δέος: but taken as if = θεοειδής by late Poets, as Q.S. 1.65, 3.775.)