θεομισής
ές, Adv.
A.
hated by the gods, opp. θεοφιλής, Pl. Euthphr. 7a, R. 612e, Them. Or. 16.21ca: Sup. ‐έστατος Pl. Lg. 917a, Ph. 1.653. Adv. ‐σῶς Poll. 1.22.
II.
Act., hating God, Ar. Av. 1548 (ubi v. Sch.), Ph. 2.597, Suid. (θεομίσης v.l. in Ar.l.c.).