θαυμαστέος

α, ον
A. to be wondered at, ἐκεῖνο θ., ὡς . . Pl. Plt. 302a.
II. neut. θαυμαστέον one must wonder, εἰ . . E. Hel. 85, cf. 499, Phld. Rh. 2.27 S., etc.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project