θαμβέω
A.
to be astounded, οἱ δὲ ἰδόντες θάμβησαν Il. 8.77, cf.B. 5.84; οἱ δ’ ἀνὰ θυμὸν ἐθάμβεον Od. 4.638, etc.; καὐτὸς τεθάμβηκ’ S. Ant. 1246; ἐθάμβησεν δὲ πᾶς . . ὅμιλος E. Ion 1205.
2.
c. acc., to be astonished at, θάμβησαν δ’ ὄρνιθας Od. 2.155, cf. 16.178; τὸν ἐθάμβεον Ἄρτεμίς τε καὶ Ἀθάνα Pi. N. 3.50; τέρας δ’ ἐθάμβουν A. Supp. 570 (lyr.): in late Prose, Plu. Aem. 34.
II.
later also causal, alarm, LXX 2 Ki. 22.5; τοὺς ὀφθαλμούς τινος PMag.Par. 1.237:—Pass., to be astounded, Ev.Marc. 1.27, POxy. 654.7, PMag. Leid.W. 11.39; τεθαμβημένος astounded, Plu. Brut. 20; διά τινος Id. Caes. [45].