ἀχά
ἡ
A.
sound, noise, ἠ. ἀμφοτέρων (sc. Ἀργείων καὶ Τρώων)ἵκετ’ αἰθέρα Il. 13.837: freq. in dat., ἠχῇ, ὡς ὅτε κῦμα . . βρέμεται 2.209; of trees, πρὸς ἀλλήλας ἔβαλον τανυήκεας ὄζους ἠχῇ θεσπεσίῃ 16.769; πέτρη . . ἣ δέ τε ἠχῇ ἔρχεται ἐμμεμαυῖα Hes. Sc. 438; in Trag., cry of sorrow, wail, E. Med. 149 (lyr.), Hipp. 585 (lyr.), cf. Nic. Al. 304; but also σάλπιγγος ἠ. E. Ph. 1378; ἐν ἐμοὶ ἡ ἠ. τῶν λόγων βομβεῖ Pl. Cri. 54d, cf. Ti. 37b; of the grasshopper, Longus 1.23: rarely of articulate sounds, E. Ph. 1148, Opp. C. 1.23; rumour, talk, Plu. Cat.Ma. 22. (Perh. fr. swāĝh-, cf. ἰαχέω, OE. swógan 'resound', Engl. sough.)