ἦρος

ἦρος, ὁ, dub. sens. in IG 11(2).144 A 72 (Delos, iv B.C.); ἦρον ὠνουμένων ἔδωκεν . . , τὸν ἦρον ἐνδήσαντι . . , τέλος ἐν Πάρῳ τοῦ ἤρου, ib.203 A 39, 40 (iii B.C.); cf. ἠρίσκος.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project