Ἡρακλεώτης
ου, ή, όν, Adj., ὁ
A.
a man of Heraclea, Arist. Pol. 1327b14, IG 22.1271 (‐ειώτης ib.12.145):—Adj. Ἡρακλεωτικός, ή, όν, of Heraclea, Arist. HA 525b5; ἅμμα Heracl. ap. Orib. 48.8.1; [καρύα] Thphr. HP 1.10.6, 3.6.5, cf. Zopyr. ap. Orib. 14.50.2; ἀμύγδαλα Diocl.Fr. 126; ὀρίγανος ‐κή Philum. Ven. 16.9; but σκύφος Ἡρακλεωτικός is said to derive its name directly from Heracles, Ath. 11.500a:—fem. also Ἡρακλειτ‐ῶτις Thphr. HP 3.3.8, al.