ἡνία
ίων, τό
A.
reins, Il. 5.226, Od. 3.483, Hes. Sc. 95, Pi. P. 4.18, I. 1.15: rare exc. in Poets, ἐφ’ ἡνία,= ἐφ’ ἡνίαν (v. sq.), Ael. Tact. 19.12.
II.
sg., ἡνίον, τό, bit, Poll. 1.148. (I.-E. [nmacrnull]siyo-, cf. Skt. nāsyam 'nose-rein', Ir. éssi 'reins'.)