ἡδύλογος
ον, Subst.
A.
sweetspeaking, sweet-voiced, Sapph. Oxy. 1787 Fr. 11.4; σοφία Cratin. 238, Timo 67.4; λύραι μολπαί τε Pi. O. 6.96; Χάρις AP 5.136 (Mel.); γλῶσσα ib.7.159(Nicarch.).
2.
of persons, flattering, fawning, E. Hec. 132 (anap.): as Subst., jester, Ath. 4.165b. (In signf. 1 proparox., in 2 parox.)