ἐφυμνέω
A.
sing or chant at or after, οὐ γὰρ ὡς φυγῇ παιᾶν’ ἐφύμνουν A. Pers. 393; chant or utter over, τί οὖν μ’ ἄνωγας τῇδ’ ἐφυμνῆσαι χθονί; Id. Eu. 902, cf. Ch. 386 (lyr.); κακὰς πράξεις ἐφυμνήσασα τῷ παιδοκτόνῳ S. Ant. 1305; τὸ πάτριον μέλος ἐ. Pl. Lg. 947c, cf. Smp. 197e; later of orations, etc., ἐ. τῇ θυσίᾳ Philostr. VS 1.25.3; τίνι μύθων φῆμαι θαυμαστότερα ἐφύμνησαν; Aristid. Or. 22 (19).2:—Pass., Pl. Lg. 799a; [ἐπῳδὸν] ἐφυμνεῖσθαι καλόν Ph. 1.312.
2.
of music, sound in accord, ἐφυμνεῖ πηκτίδος συγχορδίᾳ S. Fr. 412.
II.
sing a dirge or mournful strain, Id. OT 1275.
III.
sing of, descant on, Δία Id. Ant. 658.