ἅλιος
α, ον, Adv.
A.
fruitless, idle, ἔπος, μῦθος, Il. 18.324, 5.715; πόνος 4.26; βέλος 5.18; ὅρκιον 4.158; in Od. only with ὁδός 2.273, 318; of a person, Il. 10.324: neut. as Adv., in vain, 13.505, cf. 4.179, S. OC 1469: reg. Adv. ‐ίως Id. Ph. 840.—Ep. word, used by S. in lyr.