ἐπιτολμάω
A.
submit or endure to do, σοὶ ἐπιτολμάτω κραδίη καὶ θυμὸς ἀκούειν Od. 1.353, cf. Thgn. 445 : abs., ἐπετόλμησε he stood firm, Od. 17.238.
2.
dare, venture, abs., Ph. 1.594 : c. inf., ib.671, al., Gal. 12.710 : c. dat., venture upon, τῇ διαβάσει, ἔργῳ, Plu. Phil. 10, Ant. 69 ; τῷ δίφρῳ mount it, Philostr. Im. 1.11; ἐ. τινί Ruf. Ren.Ves. 2.36, Ael. NA 7.19, Anon. ap. Suid.s.v. ἀστάθμητον.