ἐπισείω

με
A. shake at or against, τί τινι, esp. with the view of scaring, ὅτ’ ἂν . . Ζεὺς . . αὐτὸς ἐπισσείῃσιν ἐρεμνὴν αἰγίδα πᾶσι Il. 4.167, cf. 15.230; ἐπισείουσα τὸν λόφον ἐκπλήττει με Luc. DDeor. 19.1, cf.2.2, etc.; τὰ δόρατα Hdn. 2.13.4; ἐ. πόλεμον τῇ πατρίδι stir up . ., J. BJ 2.17.3; Πέρσας ἐ. hold them out as a threat, Plu. Them. 4; but ἐ. τὴν χεῖρα, in token of assent or applause, Luc. Pr.Im. 4, Bis Acc. 28; ἐπὶ δ’ ἔσεισεν κόμαν E. IT 1276 (lyr.): abs., τόσσον ἐπισσείει so she seems to threaten, of a statue, AP 9.755:— Pass., κόμαι ἐ. τοῖς κροτάφοις Lib. Decl. 12.27: metaph., τὸν ἐπισεισθέντα τῶν παθῶν σκηπτόν Ph. 1.210.
2. . urge on, [ἵππον] S. Fr. 147; ἐ. τινὶ τὰς δρακοντώδεις κόρας set them upon one, E. Or. 255; ἐ. πόλιν σοί ib.613; μὴ ’πίσειέ μοι τὸν Μισγόλαν Alex. 3; hurl at, τινὶ πέτρον Parth. 14.4.
3. . intr., assault, τοῖς τείχεσι D.S. 13.94 codd.
4. . shake so as to touch, Callistr. Stat. 6, cf. Poll. 4.147.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project