ἐπικλώθω

A. spin upon, ῥάμμα (q.v.) Hermipp. 48; elsewh.,
II. . spin to one, assign, prop. of the Fates who spun the thread of destiny; also of all powers which influence men's fortunes, οὔ μοι τοιοῦτον ἐπέκλωσαν θεοὶ ὄλβον Od. 3.208, cf.4.208, etc.; ὁππότε κεν Μοῖραι ἐπικλώσωσ’ (sc. θάνατον) Callin. 1.9, cf. Them. Or. 32.356d:—Med., ὁππότε [θεοὶ] βασιλεῦσιν ἐπικλώσωνται ὀϊζύν Od. 20.196, cf. 8.579: sts. c.inf. pro acc., τῷ οἱ ἐπεκλώσαντο θεοὶ οἶκόνδε νέεσθαι 1.17; ὡς γὰρ ἐπεκλώσαντο θεοὶ δειλοῖσι βροτοῖσι, ζώειν ἀχνυμένοις Il. 24.525 (here only in Il.):—so in Act., φιτρὸν τὸν Μοῖρ’ ἐπέκλωσεν ζωᾶς ὅρον ἔμμεν B. 5.143; τοῦτο γὰρ λάχος . . Μοῖρ’ ἐπέκλωσεν ἐμπέδως ἔχειν A. Eu. 335 (lyr.); ἐπεὶ τό γε (sc. θανεῖν)Μοῖρ’ ἐ. CIG 3136 (Erythrae), al.—Poet. word, used by Pl. Tht. 169c τὴν . . εἱμαρμένην, ἣν ἂν σὺ ἐπικλώσῃς, cf. Stoic. 2.319, Luc. Cont. 16, DMort. 30.2, Jul. Or. 7.229c:—Pass., τὰ ἐπικλωσθέντα its destiny, Pl. R. 620e, cf. Lg. 957e, Plu. 2.22b, 114d; ἐξ ἀρχῆς ‐κεκλωσμένην ἀπόβασιν Com.Adesp. 295 (troch.).
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project