ἐπιθανάτιος
ον, Adv.
A.
condemned to death, D.H. 7.35, LXX Bel (ό) 31, 1 Ep.Cor. 4.9; ἐ. μέλος, of Arion, Tz. H. 1.400. Adv. ‐ίως, ἔχειν, = ἐπιθανάτως ἔχειν, Ael. VH 13.27.
II.
. αἱ ἐ. δᾷδες the funeral torches, Lib. Decl. 40.15; but ἐ. ἐπιστολή deadly, ib.2.28.