ἐπαχθής
ές, Adv.
A.
heavy, ponderous, ῥήματα Ar. Ra. 940.
II.
metaph., burdensome, grievous, ἅπαντ’ ἐπαχθῆ (so Stanley for ἐπράχθη) A. Pr. 49; εἰ μὴ ἐπαχθές ἐστιν εἰπεῖν Pl. Phd. 87a; ἐπαινεῖν ἐπαχθέστερόν [ἐστι] Id. Lg. 688d; ἵνα μηδὲν ἐπαχθὲς λέγω not to say anything offensive, D. 18.10; ἐπαχθεῖς αἱ ὑπερβολαί Arist. EN 1127b8: Sup. ‐έστατος, θάνατος Phalar. Ep. 1; κακά Ph. 2.402; τὸ ἐ. τῶν λόγων invidiousness, offence, Pl. Euthd. 303e; τὸ ἐ. [τῆς σοφιστικῆς τέχνης] Id. Prt. 316d. Adv. ‐θῶς, ἐνέγκαι, = Lat. aegre ferre, D.H. Th. 41.
2.
of persons, ἐ. ἦν ἐς τοὺς πολλούς Th. 6.54, cf. Pl. Men. 90a; κινδυνεύει τὸ λίαν εὐτυχεῖν . . ἐπαχθεῖς ποιεῖν D. 21.205. Adv. Comp. ‐έστερον, τισὶ βιῶναι Pl. Ep. 327b.