ἐξαπορέω
A.
great doubt or difficulty, Plb. 4.34.1; τοῖς πράγμασι Arist. Ath. 23.1:—Med., ἀπορούμενοι, ἀλλ’ οὐκ ἐ. 2 Ep.Cor. 4.8: so in aor. Pass. ἐξηπορήθην LXX Ps. 87(88).15, D.S. 24.1, Plu. Alc. 5; ἐξαπορηθῆναι ἀργυρίον to be without money, D.H. 7.18; τῶν κοινῶν ἐξηπορημένων SIG 495.12 (Olbia, iii B. C.), cf. PEleph. 2.10 (iii B. C.).