ἐξανδρόομαι
A.
come to man's years, ἐξανδρωμένος Hdt. 2.63, cf. Antipho Soph. 61; ἐξανδρούμενος E. Ph. 32, Ar. Eq. 1241.
II.
λόχος δ’ ὀδόντων ὄφεος ἐξηνδρωμένος the host having grown to men from teeth, E. Supp. 703.
III.
ἐξηνδρωμένον· ὀρθιάζοντα, Hsch.