ἑνωτικός

ή, όν, Adv.

ἑνόω

A. serving to unite or unify, δύναμις Ph. 1.31; εὔνοια Id. 2.219, cf. Plu. 2.428a; τινῶν Procl. Inst. 13,al., Dam. Pr. 47. Adv. ‐κῶς EM 54.10.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project