ἐναλύω
A.
= ἀλύω ἐν, revel in, exult over, c. dat., ἐ. καὶ ἐνυβρίζειν Ph. 2.369, cf.372; simply, dwell upon, ὅταν ἐναλύῃ αὐτοῖς ὁ λόγος Philostr. Im. 2.8; θεραπείᾳ τῇ περὶ τὴν θεὸν ἐ. Hld. 7.9; κόμη ἐναλύουσα τῷ μετώπῳ hair hanging wildly over the face, Philostr. Im. 1.10.