ἔμψυχος
ον, ως, ότατα, Adv., τά
A.
having life in one, animate, opp. ἄψυχος, Hdt. 1.140, al., Simon. 106.4, S. OC 1486, E. Alc. 139, Pl. Phdr. 245e, al.; ἔ. νεκρός 'a breathing corpse', S. Ant. 1167; γῦπες ἔ. τάφοι Gorg. Fr. 5a D.; μὴ κτείνειν τὸ ἔ., of Empedocles, Arist. Rh. 1373b14, cf. E. Fr. 472.18 (anap.); ἔμψυχον οὐδὲν ἐσθίει Alex. 27.2, cf. 220.3; δοῦλος ἔ. ὄργανον Arist. EN 1161b4; εἶναι τὸν βασιλέα ἔ. νόμον Ph. 2.135, cf. Diotog. ap. Stob. 4.7.61; ἔμψυχα,τά, animals, Th. 7.29, PGiss. 40 ii 22 (iii A. D.): Sup., ὅσα ἐμψυχότατα . . ἦν most full of vital fluid, Pl. Ti. 74e.
2.
of diction, animated, vivid, λέξεις Arist. Fr. 129 Bonitz, cf. Luc. Dem.Enc. 14; so ἔ. ἄγαλμα AP 12.56 (Mel.); πάθη Longin. 34.4: Comp., ἡ ἀληθὴς εὐφημία ‐οτέρα τῶν Δαιδάλου ἔργων Them. Or. 28.342d. Adv. -ως Plu. 2.79of: Sup. -ότατα Herm. in Phdr. p.61A.