ἄκραντος
ον, Adj.
A.
unfulfilled, fruitless, idle, ἔπεα, ἐλπίδες, Pi. O. 1.86, P. 3.23; τέχναι A. Ag. 249:— neut.pl. as Adv., in vain, Pi. O. 2.87; ἄκραντα βάζω A. Ch. 882; οὐδ’ ἄκρανθ’ ὡρμήσαμεν E. Ba. 435, cf. 1231; ἄκραντ’ ὀδύρῃ Supp. 770.
2.
ineffectual, νύξ A. Ch. 65.