ἄκος
εος, τό
A.
cure, remedy, c. gen. rei, κακῶν Od. 22.481, etc.; νυμφικῶν ἑδωλίων A. Ch. 71; κύβους . . τερπνὸν ἀργίας ἄ. S. Fr. 479.4; κακὸν κακῷ διδοὺς ἄ. Id. Aj. 363: abs., ἄ. εὑρεῖν Il. 9.250; δίζησθαι, ἐξευρεῖν, ἐκπονεῖν, λαβεῖν, Hdt. 1.94, 4.187, A. Supp. 367, E. Ba. 327; ἄκη ποιεῖσθαι, c. dat., Pl. Lg. 910a: in medical sense, Hp. Acut. 1; by a medical metaph., ἄ. ἐντέμνειν, τέμνειν, A. Ag. 17, E. Andr. 121; ἄ. τομαῖον A. Ch. 539: ἄ. [ἔστι], c. inf., ἄ. γὰρ οὐδὲν τόνδε θρηνεῖσθαι it boots not to . . , Id. Pr. 43.
2.
means of obtaining a thing, c. gen., σωτηρίας E. Hel. 1055.