διηγηματικός
ή, όν, Adv.
A.
descriptive, narrative, δ. ποίησις, μίμησις, Arist. Po. 1459a17, b36; παρεκβάσεις Plb. 38.6.1; διάλογοι Plu. 2.711c; ποιητής Sch.Il. Oxy. 1086.59. Adv. ‐κῶς Corn. Rh. p.371H., D.L. 9.103.
II.
fond of narrating, τινός Plu. 2.631a, cf. 513d.