διαιώνιος

α, ον, ος, ον, Adv.
A. everlasting, φύσις Pl. Ti. 39e; εὐδαιμονία Phld. l.c., cf. Ph. l.c., Jul. Or. 4.144c; ζῷα Phld. Piet. 111. Adv. ‐ιως Procl. Theol.Plat. 5.37, Syrian. in Metaph. 103.28, Jul. Or. 4.145a.
Liddell, Scott & Jones
A Greek-English Lexicon, 1940
An open-access project